Elek a négynemzetiségű kisváros

Magunkról - Történelmi áttekintés

Történelmi áttekintés

Soknemzetiségû kisváros a határ mentén

Elek mai területén már a honfoglalás elõtti idõszakban különbözõ népek is megfordultak, de a legelsõ, Eleket említõ írásos emlék 1232-bõl származik.

A települést a törökdúlást és a 15 éves háború pusztításait követõen német telepesekkel népesítette be báró Harruckern János György, 1724-ben. Ezt követõen Elek töretlen fejlõdésnek indult, az 1854-es források már mezõvárosként említik. Ennek a folyamatnak a trianoni békeszerzõdés vetett véget, Elek elvesztette piacainak egy részét, határ menti településsé vált. 
 
A 2. Világháborút követõen a német lakosság nagy részét kényszermunkára hurcolták, ill. elûzték, és az ország más részeirõl hoztak helyükbe telepeseket, valamint Felvidékrõl elûzött magyar családok is kerültek településünkre.
 
A kiûzöttekkel való kapcsolattartást szolgálják az 1990 óta rendszeresen megrendezett világtalálkozók. Településünk 1996-ban városi rangot kapott, ami az elmúlt évek egyik legkiemelkedõbb eseménye volt.
 
Elek az elmúlt idõszakban folyamatosan fejlõdött, és jelenleg egy több nemzetiség által lakott, sokszínû kulturális élettel rendelkezõ, 5.600 lakosú kisváros.
 
A turisztikai látnivalók sorából kiemelhetõ az 1796-ban, barokk stílusban épült rk. templom, a településen a 19. és 20. század fordulójáról fennmaradt polgári házak, a német nemzetiségi tájház a berendezett tájszobával, a 2001-ben felavatott országos emlékhely a németek kiûzetésének emlékére, valamint a rk. temetõben lévõ kálvária és sírkõkert.
 
Érdemes tehát Elekre és környékére látogatni, és eltölteni a településen néhány pihentetõ órát, napot.